Magyarország Internetes Infrastruktúrája

Magyarország internetes infrastruktúrája

Az infrastruktúra szóval gyakran találkozunk, de mit is értünk alatta? Általános értelemben az infrastruktúra olyan eszközök, módszerek, rendszerek célirányosan működő együttese, mely transzparensen (átlátszóan a háttérből) támogatja az embert valamely (hasznos) tevékenységben. A lényeg abban van, hogy az infrastruktúra által biztosított feltételekkel nem kell törődnünk lényegi tevékenységünk végzésekor. Ez lehet pl. közlekedés, ekkor az út- és vasút hálózatot értjük alatta. Ideális esetben egy szállítónak nem kell az úttal törődnie, tudja, hogy mekkora az úton az átlagsebesség, és ezzel tervezhető a szállítás ideje.

Az internetes infrastruktúra azoknak a műszaki eszközöknek az összessége, amelyek lehetővé teszik a világháló használatát. Nekem nem kell tudnom, hogy a kis információ csomagjaim réz vagy üvegszálas kábelen, esetleg rádióhullámok által utaznak, csak kattintgatok, és ezzel levelezek, keresek, letöltök, stb. Mindezzel a háttérrel csak akkor szembesülök, ha elértem képességei határához, és a gép lassan, vagy egyáltalán nem tölt. Ilyenkor reklamálok az infrastruktúra szolgáltatójánál.

Ez a háttér, amely ma életünknek lassan szükséges feltétele, valaha egyáltalán nem létezett, és sokáig csak a kiváltságosak luxusa volt, különösen hazánkban. Ennek fejlődését próbálom ebben a cikkben összefoglalni. Az Internet kialakulásáról és fejlődéséről külön cikket találhatnak ezen a webhelyen, így erre itt nem térnék ki. Tény, hogy a 80-as évek közepén tőlünk nyugatra már rutinszerűen használták az Internetet a kutatóközpontok és az egyetemek, főleg levelezésre és hírközlésre. A háttérben már a ma is használt TCP/IP protokoll működött, amely alatt leginkább a telefonvonalak, helyi hálózatok esetén koaxiális kábelek biztosították az összeköttetéseket. Az Internet hálózatok hálózataként jött létre. Ezt úgy kell érteni, hogy először az egyetemek saját épületeik és irodáik gépeit kötötték össze, ehhez szervergépeket és HUB-okat használva, később ezeket a hálózatokat kötötték egymáshoz routerekkel és nagysebességű vonalakkal.

Magyarországon egy országos X.25-ös csomagkapcsolt hálózat kiépítését a Posta, a MATÁV, illetve a Please Kft. kezdte meg 1986-ban (még a szocializmusban) az Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program (IIF, később NIIF) szervezésével. Ebben az időszakban a Programnak két finanszírozója volt, a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. A COCOM tilalmak miatt az IIF megbízásából az MTA SZTAKI-ban "házilag" fejlesztettek ki egy nagy területű hálózati szoftver rendszert a hazai felhasználók számára. Az 1990-re megépült hálózat már több ezer X.25-ös végponttal kínálta a kutatóintézeteknek, egyetemeknek, könyvtáraknak a különböző hálózati szolgáltatásokat.

Az új generáció már nem is emlékszik, mi is az a COCOM? Nos, 1991-ig, a keleti tömb rendszerváltásáig létezett egy lista a nyugati országokban kifejlesztett csúcstechnológiás termékekről, amelyeket nem volt szabad a szocialista országoknak eladni, hogy azok így lemaradjanak a fegyverkezési versenyben. A fejlett hálózati eszközök sajnos rajta voltak a listán. 1989, a rendszerváltás kedvezett az Internet terjedésének is. A COCOM listáról lekerültek a hálózati eszközök, (1991-re az egész lista megszűnt). Ekkor levelezésre az ELLA programot használták. 1990 volt a nemzetközi nyitás éve, az EARN-BITNET és EUnet kapcsolat után kiépült a teljes értékű Internet kapcsolat Bécsen keresztül (a képen Budapest még nem látható, csak az európai hálózat). Ezzel egy időben az országon belül felépült a - már IP technológiát alkalmazó - HBONE gerinchálózat, összekapcsolva a főváros és a legfontosabb vidéki régiók alkalmazóinak városi hálózatait. 1991-ben megalakult a HUNGARNET Egyesület és ettől kezdve fokozatosan kialakultak a kapcsolatok a nemzetközi kutatói hálózati szervezetekkel.

1992 a www születési éve. Eddig a net használata leginkább fájl letöltés és levelezés volt, ettől kezdve viszont elsődlegessé válik a „szörfölés”, vagyis információkeresés és -letöltés hiperlinkeken keresztül. 1993-ban elindult az első magyarországi WWW-szerver, a www.fsz.bme.hu. A HUNGARNET-NIIF alapító tagként csatlakozott az európai kutatói hálózati központhoz (DANTE, Delivery of Advanced Networking Technology to Europe). A lenti kép a DANTE teljes kiépítettségét mutatja.

1995 azért jelentős dátum, mert ekkor kezdődik a távközlés liberalizációja, és az Internet ettől kezdve nyílik meg a széles közönség számára. Ettől kezdve a történet is kétfelé válik. Egyrészt tovább fejlődött a HBONE, amely állami segítséggel is épült, másrészt megjelentek az üzleti szolgáltatók, a saját, vagy egymástól bérelt hálózatukkal.

Nézzük először a HBONE-t. Tudni kell, hogy az Internet kapcsolatok sávszélességének bővítése Amerikában és Európában egyaránt a legfontosabb célok közé tartozott, ezért sorra indították a projekteket a megvalósításra. Magyarország igazából nem csinált mást, mint kapcsolódott ezekhez a projektekhez, és vállalta a finanszírozást. A HBONE szédületesen fejlődött: 1996: 2 Mbps sebességű nemzetközi kijárat.

1998: 10+5 Mbps sebességű európai ill. tengerentúli hálózati kijárat és a belföldi gerinchálózat sebessége is 2 Mbps

2000-ben a nemzetközi ill. tengerentúli hálózati kapcsolat sebessége 68 ill. 34 Mbps (később 155 ill. 78 Mbps, 2001-ben pedig 310 ill. 155 Mbps) sebességet ért el, és kiépült a belföldi 155 Mbps (összességében 3,5 Gbps kapacitású) gerinchálózat, mindezzel párhuzamosan beindult a gigabites sebességű európai hálózatot kiépítő (az EC által is támogatott) GEANT projektben való NIIF-HUNGARNET részvétel, a GEANT megvalósítására létrehozott nemzetközi NREN Konzorcium keretében.

2002-ben már a GEANT kapcsolat 2,5 Gbps sebessége jelentette a hazai alkalmazók számára a nemzetközi kapcsolat kapacitását, miközben megvalósult a 2,5 Gbps-re történő sebességnövelés a belföldi gerinchálózatban is.
A HBONE mai állapotát az ábra mutatja. Fő vidéki és budapesti vonalai valamint nemzetközi kapcsolatai 10 gigabit/s sávszélességűek. A HBONE többi összeköttetése jellemzően 1 gigabit/s sávszélességű, és van néhány kisebb sebességű vonal is a hálózati gerincben. A gerincvonalak döntő részben távközlési szolgáltatóktól bérelt összeköttetések, kis hányaduk pedig az akadémiai közösség intézményeinek saját tulajdonban levő infrastruktúrán (optikai szálak, mikrohullámú berendezések) megvalósított összeköttetés. A vidéki és nemzetközi gigabites kapcsolatok a legkorszerűbb DWDM technológiára épülnek, melyet a hazai szolgáltatók első alkalommal a HBONE igényeinek kiszolgálására alkalmaztak Magyarországon.

Nézzük az üzleti Internetet. Aki követi a gazdasági folyamatokat, az tudja, mi az a „lufi”. A most is tartó válság egy ingatlanpiaci lufival indult, amikor az ingatlanok ára annyira megemelkedett, ami már jóval meghaladta a reális értéket.

Nos, 1995-ben az Internet lufi kezdett „felfújódni”. A dolog azzal indult, hogy a tudósvilág rosszallása mellett, beengedték a netre a piaci szereplőket. A cégeknek nagyon jó hír volt, hogy nem is túl drágán 24 órában elérhetőkké válnak, sőt, akár információt adhatnak, illetve rendeléseket vehetnek föl. Mindenki jelen akart lenni, és ez irreálisan felhajtotta sokszor filléres Internetes cégek árait is. Ez a lufi 2000-2001 körül pukkadt ki.

1995-ben tehát nagy lendülettel indultak az Internet szolgáltatók. A távközlési rendszerünk fejletlensége még jól is jött, mivel így átugrottunk néhány fejlődési szintet (pl.: az ISDN elterjedését), és rögtön korszerűbb rendszerek épültek ki. Egyébként az oktatási, kutatási fejlesztések és az üzleti világ remekül össze tudtak dolgozni, több okból is.

• a non-profit alapokon működő, szigorú alkalmazási korlátokat érvényesítő, és csak egy meghatározott alkalmazói kört kiszolgáló kutatói magánhálózat semmilyen tekintetben nem volt versenytársa a távközlési piaci szolgáltatóknak;
• a kutatói hálózati kapcsolatokon keresztül a hazai távközlési szolgáltatók igényes megrendelésekhez jutottak az NIIF Program tenderfelhívásai nyomán;
• az NIIF kapcsolatokból adódóan a távközlési szolgáltatók nemzetközi együttműködési és piaci lehetőségei is bővültek, éppen a legkorszerűbb technológiák bevezetése, ill. alkalmazása terén;
• a kutatói hálózat előfutára és próbapályája volt az országos informatikai fejlesztések kapcsán megvalósítandó hálózati fejlesztéseknek és alkalmazásoknak, sőt, sok tekintetben elterjesztője is az új technológiáknak és szolgáltatásoknak, ill. azok alkalmazásainak.

1995-ben a magyar Internetezők Bécsen keresztül kapcsolódtak az EBONE-hoz (az EBONE az európai gerinchálózat). Ekkor épült egy 2 Mbit/s-os összeköttetés Amszterdamon keresztül, ami gyorsabb és olcsóbb is volt a bécsinél. Így persze a biztonság is javult, mivel az egyik kapcsolat meghibásodása esetén még működött a másik. Az üzlet megjelenése az Interneten egyébként máig ezzel a három szóval jellemezhető: gyorsabb, olcsóbb, megbízhatóbb. 1996-ban alakult az Externet Kft, amely először Szolnokon, majd országosan szolgáltatta az Internetet. Az első időben természetesen csak dial-up, vagyis modemes elérést biztosított, de követte a technika fejlődését, és ma már ADSL-t, mikrohullámú kapcsolatot, és bérelt vonalat is kínál. Azért is különleges, mert még ma is eredeti néven létezik. Az egyik legfontosabb esemény a BIX (Budapest Internet Exchange) megalakulása volt 1997-ben. Létrehozásának célja az volt, hogy a magyar internetszolgáltatók közötti adatforgalom ne külföldön keresztül folyjon. Megalakulásakor a BIX-nek 10-12 tagja volt, a forgalom ekkor még 10 vagy 100 Mbps sebességen zajlott. 2009-ben a BIX-hez 50 szolgáltató kapcsolódik, ezen belül a külföldi cégek aránya kb. 20%. A tagok 100 Mbps, 1Gbps és 10Gbps (illetve ezek többszöröse) sebességű kapcsolatot használhatnak. 1997 egyébként magyar szempontból azért is különleges, mert ekkor alakult a freemail, az egyik legnépszerűbb levelező portál.

1998-ban indult az origo Kft. Az alapító az akkori Matáv volt, amelynek két fő célja a portál és az Internet szolgáltatása volt. Később ebből lett az Axelero, majd a T-Online. A technikai fejlődés itt is hasonló volt: modemes, majd DSL, kábel és bérelt vonali hozzáférést árultak.
Ebben az időben sok szolgáltató indult (pl. Pantel), és mára még több lett.

Csak néhány, a nagyobbak közül, akiket eddig nem említettem: Invitel, AceTelecom, UPC, Interware, T-online

Természetesen nem minden szolgáltató használ saját infrastruktúrát, ezt sokszor bérli. Ha valaki kíváncsi az összes magyarországi Internet szolgáltatóra, annak ajánlom a következő linket: www.internetszolgaltatok.hu/ Szerencsére - a válság ellenére is - Magyarország követi a nyugati Internet ellátottságot. Csak, hogy érzékeltessem a fejlődést, 2003-ban az USA-ban 6% volt a szélessávú internetet használók aránya! Sok rosszat el lehet mondani Magyarország rendszerváltás utáni történetéről, de azt el kell ismerni, hogy az internetes infrastruktúrát európai szintre fejlesztették. Bízzunk benne, hogy ez a jövőben sem lesz másképp. Végezetül álljon itt a Pannon szélessávú szolgáltatásának lefedettségi térképe. Önmagáért beszél.